Két egykori katona is jelen volt a megemlékezésen

Hősök napja Nagybaconban

 
Simon András polgármester kezet fog a veteránokkal

 

Pünkösd hétfőjén Nagybaconban 27. alkalommal tartották meg a hősök napját. A falu ezen az ünnepen tiszteleg az I. és a II. világháborúban elesettek előtt, azon 147 nagybaconi katona emlékének adózva, akik nem térhettek haza a két világégésből. Ugyanakkor köszöntik a második világháborús, még élő veteránokat – mint elhangzott, ők öten vannak még közöttünk.

Az ünnepség ezúttal is istentisztelettel kezdődött, majd Nagybaczoni Nagy Vilmos (a II. világháború idején Magyarország honvédelmi minisztere) emléktáblájánál folytatódott. Itt a jelenlevőket a Molnár Sándor református lelkész által vezényelt Benedek Elek Művelődési Egyesület dalcsoportja köszöntötte: „Gondoljatok őseinkre,/ Mikor rózsát szedtek, / Mondjatok egy imát értük,/ Ha kenyeret szegtek!” – hangzott énekük.

Előtte Mihály Réka tanítónő beszédében felidézte az egykori vezérezredes felejthetetlen emlékét, méltatta vezetői pályafutását, mely épp a háború kellős közepén, a legnehezebb időkben csúcsosodott ki: Nagy Vilmos ugyanis 1942 szeptembere és 1943 júniusa között volt honvédelmi miniszter, amikor is, mint elhangzott, döntéseit nem tudta a magyar érdekek feltétlen szolgálatába állítani, felette ugyanis ott volt a külön utakon járó német hadvezetés. „Túl sok volt a politikai ellensége, túlzottan ellenszegült a német vezetésnek. Tiszta jelleme, honfitársai iránti elkötelezettsége azonban mindvégig megingathatatlanoknak bizonyult. Ősei Nagybaconból származtak, csakúgy, mint feleségéé, többször is járt falunkban, melyről mindig szeretettel nyilatkozott. Ezért büszkék vagyunk rá, emlékét megőrizzük” – mondta róla.

Domborművének megkoszorúzása után a központi művelődési ház előtt, a világháborús hősök emlékművénél folytatódott a rendezvény. Itt a jelenlevők egy percnyi csenddel adóztak a világháborúkban elhunyt katonák emlékének, majd Nagy Kinga helybéli történelemtanár múltunk ápolásának kötelességére hívta fel a figyelmet, emlékezve a magyarság örökké fájó sebére, Trianonra is. Nagybacon hőseiről a következőket mondta: „Egyszerű emberek voltak, akiket megtalált a katonai behívó, és a harctérre vezényelték őket. Amikor a hely és idő megkívánta, felvállalták sorsukat, teljesítették kötelességüket a haza iránt”.

A volt háborús veteránok közül már csak ketten voltak jelen a megemlékezésen. Az 1924-ben született Kiss Árpádot, valamint az 1925-ben született Mokán Ferencet a község polgármestere, Simon András is köszöntötte, virágot, ajándékot adva át nekik. Rajtuk kívül még hárman élnek az egykori nagybaconi katonák közül: Nagy B. Sándor (szül. 1920), Baló András (szül. 1924) és Virág Mihály (szül. 1925).

A hősi emlékmű megkoszorúzása után a rendezvény Molnár tiszteletes áldásával, imával zárult, a nagybaconi fúvószenekar kíséretében pedig felcsendült a magyar és a székely himnusz. Mihály Réka tanítónő végül köszönetet mondott a szervezőknek – a helyi önkormányzatnak, a nagybaconi református egyházközségnek, a Benedek Elek Művelődési Egyesületnek –, valamint a közreműködőknek, a fellépő kórusnak, az egyéni előadóknak is – Szecsete Editnek, Molnár Erzsébetnek, Molnár Enikőnek és Bardocz Boglárkának­ –, akik énekükkel, szavalataikkal szebbé, felemelőbbé tették a rendezvényt.